Azt hittem, ez soha nem történhet meg, és mégis!

Szegeden sikerült a lehető legostobább módon kifacsarni a törvényeket, és hírt kreálni egy nem létező erőszakból. Aki nem tudná vagy időközben feledésbe merült volna a dolog, annak itt egy link: A hír az Origón

Az csak tovább rontja a helyzetet, hogy felelős, felnőtt emberek komoly nyilatkozatokat tettek az ügyben, ahelyett, hogy simán kiröhögték volna a kérdezőt.

Így most felbuzdulva, utólag közlöm mindenkivel, hogy engem fiú létemre többször is megerőszakoltak úgy hat-hét éves koromban. Az első eset egy lány vécében történt, ahol fel kellett állnom a csészére és letolt nadrággal kellett tűrnöm, míg két osztálytársnőm kedvére kiszemléli magát. Azt mondták, ha nem teszem meg, akkor örök harag, így nem csak az erőszak, hanem életveszélyes fenyegetés és zsarolás áldozata is lettem egyidőben.

A másik eset a hűvösvölgyi napközistáborban történt, ahol egy hirtelen mozdulattal lehúzták a lányok a gatyámat. A nagyobb fiúk röhögve kérdezték, na mi van, látták a töködet? Én meg nem tudtam, hogy melyik testrészem a tök, mert annyira ártatlan voltam akkoriban.

Egy lányismerősömet is megerőszakolták, sőt orálisan penetrálták nyolcéves korában, ugyanott, a táborban. Egy fiú rávette, hogy kapja be, ő meg bekapta, a fiú meg pisilni kezdett. Gondolom, neki nem volt olyan mulatságos, mint nekünk, így utólag. Megnyugtatásul közlöm, hogy nem szenvedtünk pszichoszexuális fejlődésünkben hátrányt, mert ha jól számolom, hat-hét gyerekünk van összesen.

A feleségem pedig totális szexuális aberrációban töltötte gyerekkorát, mivel leginkább a lánybarátaival játszott papás-mamást, és mindannyiszor ő volt az apuka. Mély hangon beszélt, és jégkrémet főztek papírzsebkendőből. Nem is értem, hogy nem lett leszbikus!

A bátrabbakat arra biztatom, hogy írja le nekünk papás-mamás, doktoros erőszaktörténetét, ha meri.