Nem szeretnék annak a váltóőrnek a bőrében lenni, aki 1944-ben a Budapest - Auschwitz vonalon dolgozott, mert rövidesen a hágai bíróságon kell felelniük, ha igaz a hír, amit az Index oldalán olvastam. Mindig is tudtam, hogy a MÁV egy köcsög, de azért az álmomban sem jutott eszembe, hogy még a tatárjárást is a nyakukba lehet varrni. Akár.
Először azt hittem, vicc, de nem! Mégis képtelen vagyok komolyan venni, mert ez valami olyan mélységekbe, magasságokba visz, ahol megáll az ész.
Úgy száz ember állt össze abból a célból - az említett cikk szerint -, hogy megfogalmazzák a keresetet, amit kilenc(!) évnyi kutatómunka előzött meg. Ezidő alatt sikeresen megállapították, hogy az adott időszakban a magyar vasutat a MÁV személyesítette meg. Ehhez, mondjuk, kicsit soknak tartom a kilenc évet, de lassú víz partot mos. Furcsa számomra, hogy a pert a tudatosságra alapozták, mintha a MÁV ténylegesen buzgón irtotta volna a zsidókat, mintha a gázkamrák nem is a vonal végén lettek volna, hanem a mozdony mögött. A kereset szerint a MÁV pontosan tudta mit tesz! Ez úgy hangzik, mintha tevőleges részt vállalt volna a népirtásban, csaknem elébe ment Hitlernek, hovatovább kimutatják, hogy ötleteteket adott az SS-nek.
A felperesek azért hozzák a papírformát. Érzéketlenség ugyan pénzről beszélni - állítják -, majd hirtelen kérnek úgy 200 milliárd forintot, s mindehhez egy fényképet lobogtatnak, amin MÁV szerelvények és emberek láthatók, a képfelirat pedig felszálló zsidókról szól. Aztán furcsa az is, hogy a MÁV-ot teszik felelőssé: 437 ezer zsidót fosztottak meg a vagyonuktól és értékeiktől. Könyörgöm, kik? A kalauz?
A felperesek között állítólag egy személy magyar lakcímmel rendelkezik. Vajon ki ő?
Utolsó kommentek